Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Csipke Rózsa/11.

szeda2
szeda2 képe

      Rögtön az indulás után, még jóformán be sem rendezkedtek, hatalmas vihar lepte meg őket.
Pár mérföldre a parttól, már alig tudtak haladni a hatalmas hullámoktól, mindenki meg lett próbálva az első órákban. A hullámok, ide- oda dobálták a hajót, de stabilan kitartott. Mind a hajó, mind a legénysége, jelesre vizsgázott!  Amilyen, hirtelen jött a vihar, olyan gyorsan haladt tovább a part felé. 
- Mintha az idő nem akarná, hogy útra keljünk. - szólt a lány. Viszont a sok hánykolódástól, kicsit felfordult a gyomra. Aggódott az otthon maradottak miatt is, de hamar elterelődött a figyelme.
A hajóút, viszonylag eseménytelenül telt. Unalmasnak nem mondható, de nyugodt, csendes volt a tenger. Imitt-amott, találkoztak egy-egy hajóval, most viszont, szokatlanul nagy nyugalom volt. Amin utaztak, egy megbízható, dízelmotoros, két hajócsavarral ellátott, sőt még szükség esetén vitorlázásra is alkalmas hajó volt. A kapitány, egy középkorú, őszülő, ereje teljében lévő férfi, igen határozott egyéniség.  Nem volt túl sok legénységük, de éppen elég ehhez a hajóhoz. Hozzáértése látható volt, magabiztosan adta ki helyénvaló parancsait a legénységnek, és mindig a kellő időben.  Ez, megnyugtató volt számukra.
A tavaszi szél, sokszor kedvezett a vitorlázásnak, így ebben is kipróbálták magukat a matrózok. Csak úgy siklott a vízen az ideiglenes otthonuk.
Az út hátralévő részében, nagyon jó időt fogtak ki. Csodálatos tavaszi heteket töltöttek a fedélzeten. Gyönyörű volt a tenger! Gyermekkorában sokszor volt benne része, hogy láthassa, de az már régen volt. Időnként, felidézte a megtapasztalásait, volt mire emlékeznie.
      Rózsa álmodozott. Számtalanszor elképzelte már a találkozást. Emil megadta a koordinátákat, és ha minden jól megy, még ott találjuk őket… - Bárcsak már láthatnám a mamát és a papát!
Talán a félúton járhattak, Rózsa, legalábbis úgy gondolta. Az első két hétben ugyan, alig tudott fent lenni a fedélzeten, mert a tengeri betegség erőt vett rajta, viszont Bradnek ez meg sem kottyant. Csak részvéttel szemlélte feleségét. Rózsa akkor azt hitte, hogy egész idő alatt a kajütben kell lennie, de, azután ez elmúlt. Két hónapja hajóznak és még semmi nyoma annak a szigetnek. Időnként faggatta a kapitányt és persze Felixet, de csak türelemre intették. Szerintük, nem voltak teljesen pontosak az adatok, így a tapasztalt kapitányra bízták magukat. Egy sziget, ami teljesen kívül esik a forgalmas utaktól…
      Azon a környéken, amerre jártak, voltak kisebb szigetek, de időközben kiderült, egyik sem a keresett sziget. Sok remény, és sok csalódás volt az utóbbi hetek eseménye.
     Brad, elfoglalta magát. A fedélzeten töltötte többnyire az időt.  Sokat olvasott, jegyzetelt mindent, ami velük történt, történik, útközben, és amerre jártak az útvonalat is lejegyezte. Rózsa, úgy érezte, ez egy örökkévalóságig tartó út számára. Szeretett volna már szárazföldet érezni a talpa alatt. Szeretett hajózni, de türelmetlenségének a várakozás  volt a legfőbb okozója. Vajon megláthatja a kedves arcokat? Milyen jó, hogy itt van vele, Brad!
     Fent pihentek a fedélzeten, a férfi, magához ölelte asszonyát és nyugtatóan beszélt hozzá. A lány a férje vállára hajtotta fejét, majd lassan megnyugodva elaludt. Álmában, látott egy távoli partot, egy szigeten, ahol édesapja integetett felé. Édesanyját nem látta, ezért aggódva kiabált.
-Hol van, merre? Az apa hátrafelé nézett és intett neki, hogy menjen oda. Rózsa, menni akart, de nem tudott, valami visszatartotta…
Ekkor, felébredt és Brad fogta a kezét. Ráeszmélt, hogy ez csak egy álom volt. Reményt keltő álom. De, jó volt látni a papát! Elmesélte álmát férjének,és ezen elmélkedett még hosszú ideig…
     A tavasz végi, nyár eleji nap, már szépen megfogta a bőrüket, viszont a szél enyhítette a nap melegét. Időnként delfinek úsztak a hajó mellett, mintha versenyeznének velük. Vidáman felugráltak a vízszint fölé és egymást lehagyva úsztak mellettük. Pompás látvány volt! Siklottak a vízben, néha a levegőbe emelkedtek.  A vizet csak úgy hasították, és időnként, vidám hangokat adtak ki. Füttyjeleket váltottak egymással, kedvesen csacsogtak.  Rózsa, nem tudott betelni velük. Elnézte őket, amíg meg nem unták a hajóval versenyezni, majd hirtelen eltűntek a szemei elől.

Folyt.köv.

Rovatok: 
Irodalom