A valóság csodájába merülnék újra,
mesékből elég, fátylat terítek a múltra,
tán meríthetném pennám, költői vénámba,
most olajat töltök, a fényt adó lámpába.

Gyertek elő szép szavak, mondatokba szőlek,
hogy legyen dolga újra a ringó bölcsőnek,
újszülött költőket nevelhet fel ez honom,
csakhogy én már ott leszek, a letűnt alkonyon.

Dráva habja emészti feltörő sóhajom,
de tán így lesz majd mibe belekapaszkodom,
ott hevernek majd pőrén, partra vetett szavak,
míg folyóban fickándoznak, a boldog halak.

Faforgács hullt alá de díszítve rímekkel,
tele lesz utam így sok diadalívekkel,
gyertek velem ti is, a rímekkel álmodók,
körülfognak majd bennünket a csodálkozok.

Kart karba öltve, lírával kövezett úton,
verseink dalolnak a játékos húrokon,
masírozzunk, meneteljünk, majd andalogjunk,
így lesz értelemmel teli költői utunk.

-írta-Varga István-Barcs-2021.06.27.