Csupasz arcok
m. i.
Csupasz arcok vakolatlan jönnek felém,
nem kell már a szó sem.
Túl az életünk és sorsunk szebbik felén,
arcunk vall és a szem.
Hiába a mosoly, az álnok tettetés,
a való kiül rá.
A leplező máz, igyekezet is kevés.
lélek lett sivárrá.
Hol már az önfeledt nevetés barack-pír
gaztalan arcokon.
Mély ráncok, pórusok, mint feneketlen sír,
mint korhadó vadon.
Csalódás, intrika, nikotin és szeszek,
veszteségek árka.
A bőr szép bársonya odalett, elveszett,
élet-moly szétrágta.
Rokonok, barátok, egykori szerelmek
kik vagytok, ki vagyok,
már tudom, valami örökre elveszett,
minden rátok fagyott.
Keserű gond rángása, indulatos görcs
a keskeny ajkakon.
Az idő makacs, akár mocsok, vagy erkölcs,
őröl a bölcs Malom.
2017. márc. 30.