Este 8 óra. Megérkeztünk Kasselbe. Egy kis hülye arab a recepciós. Seggdugacsnak hívjuk. Amilyen kicsi, olyan arrogáns. A szoba mini, de jó. A felpakolás után mindenki nekiesett a saját maga által hozott kajának ( el kell ismerni, jószívüek, mindent megosztanak a másikkal) majd újfent az italoknak. Negyed 9-re a többség ismét ittas, Megy a röhécselés, az élcelődés és a viccmesélés. A kis arab recepciós feljött ránk parancsolni, hogy 10 perc múlva mars aludni mindenkinek. Alig tudta kimondani, de olyan harcias volt, mintha a kabátja alatt máris valami puskát, vagy egyéb fegyvert tartogatott volna. A többség röhögő görcsöt kapott tőle, mert senkinek sem volt kedve aludni, főként hogy itt este 9-kor még az ég tetején van a Nap és ez olyan, mintha dél lenne, verőfényes napsütésben. 

A fürdőszoba - igazából egy aprócska fülke - a folyosó végén van, ultra modern. A falba beépítve egy műanyag doboz látható mindössze. Ez két részből áll, az első részben van egy csap, egy tükör, a másodikban a zuhanyozó. Kerestem a csapot, hogy megnyissam, de sehol nem találtam. Aztán egyszer csak a nyakamaba zúdult a víz, fogalmam sincs, honnan. Magától indul és áll le, biztosan valami mozgás-érzékelő van benne. A fiúknak annyira tetszett, hogy vagy két órahosszat játszadoztak vele. Csupán egyetlen gomb van, amivel a hőfokot lehet szabályozni. 1-1 perc után automatikusan áll meg, majd utána újra megnyomva a gombot indul.

A WC ugyanolyan modern, csak - túlzás nélkül - fél óráig kerestem, hol lehet lehúzni. Végül – szégyen, nem szégyen -  kinyitottam az ajtót, hogy gyorsan elpucoljak, erre magától lehúzta magát. Végül mindenki rájött, hogy az ajtó nyitására – zárására működik.

    Sajnos le kell feküdni, mert reggel 7-kor kaja, utána indulás Dániába. Bár éjfél van, még kint mindig süt a Nap és ezért az alvás ismét nehézségeket okoz. Áthallatszik a fiúk vihorászása, ami miatt a kis arab újra és újra megjelenik, vérben forgó szemekkel csendre intve őket.

     Reggel 7. Felkeltünk, mosdás, reggeli. A szokásos menü, mint máshol. A buszra felszállva ismét kezdődik az ivászat, ami már kezd számomra megszokottá válni. Persze elképzelem, hogy vajon a munkahelyre bemenve is ezt csinálják?  
     Már fél órája jövünk, amikor kiderül, hogy  az egyik idióta ( ő egészen biztosan maszopos) a párnája alatt felejtette az útlevelét. Ezt érdemes részletesebben is leírni. Ő urasága kikövetelte magának, hogy külön szobát kapjon, vagyis egyedül akar lenni. A szobák ajtaja hat jegyű kóddal nyitható. Persze itt is voltak „fennakadások”, mivel egyik-másik elfelejtette a kódot, és nem tudott bemenni a szobájába. Ez különösen azért volt érdekes, mert a mosdó és WC a folyosón volt. Akadt olyan, aki majdnem csupaszon szaladgált a szobája és a mellékhelyiségek között. Aztán rostokolt a szobája előtt, amíg a recepciós előkerült, hogy kinyissa az ajtaját. 
    Visszatérve ő-uraságára, fogalmunk sincs, kitől féltette csekélyke kis vagyonát és útlevelét, mert mint említettem, egyedül birtokolta a szobáját, de a lényeg, hogy saját elmondása szerint lefekvéskor a pénzét a pizsamája lábszárába, az útlevelét pedig a párnája alá dugta. Reggel amíg átvette az úti ruháját, (egyedül volt a szobájában) a levetett pizsamát bedugta a pénztárcával együtt, az útlevele mellé, a párna alá. (Biztosan fél, hogy saját magától ellopja.) Aztán elfeledkezett róla. Jókora utat megtettünk, már majdnem a határnál jártunk, amikor észbekapott. Így aztán a busz visszafordult, de persze mindenki dühöngött, szidta, és bosszúból „nyugtatgatta”, hogy egészen biztosan nincs már meg a vagyonkája. Szóval… irány vissza Kasselbe az útlevél és a pénz miatt. Közben nézzük a szép tájat, a rengeteg hatalmas szélkereket. Az idő hűvös, de nagyon ózondús.
    Valami hihetetlen csoda folytán a takarító még nem járt arra, így meg van a pénz és az útlevél.  Visszaindulunk, vagyis most már előre. A bosszúságot és a fölöslegesen megtett út ( kb 100 kilóméter) miatti dühöt felváltja az élcelődés. Amúgy sem kedveli senki Őuraságát. Valóban, fura egy szerzemény. Cigarettázik, - napi 20 db minimum - de egyetlen saját szál cigarettát sem szívott még el. Valamennyit mástól kéregeti, pedig pénz bőven van nála (is), mert az önkormányzat fizeti az egész utat, és a ”kiküldetési pénz” meglehetősen borsos. Közel 250 ezer forint fejenként, amiből 90 ezer körül van a szállás díja a három hétre, amiben a reggeli minden esetben benne van, Odense-ben – az állandó tartózkodási helyünkön - még a vacsora is. Tehát csak a szállást kell belőle kifizetni, ezt mindenki maga rendezi a kapott pénzből. Ami marad, az a belépőkre, és saját költő pénzre van. Mindenki azt csinál vele, amit akar. (Ez a 250.000 a mai viszonylatban kb 800.000 Ft). A fogadó odensei önkormányzat a további költségeket állja, de erről majd később… Egy szóval bőven van mindenkinél pénz, amivel rendelkezhet. Saját pénzt nem is kellett egy forintot sem váltani, csak ha valaki nagyon akart vagánykodni és költekezni.

Szóval megy az élcelődés: „Jé, azt a szélkereket már mintha láttam volna…  Az a tehén az előbb szart elénk…” stb. Úgy látszik ismét elemükbe vannak. Tán az ital hatása, de egészen választékosan kezdenek beszélni. Nem azt mondják a sofőrnek, hogy pisilni kell, hanem hogy a „víztisztító mini-berendezést meg kell csapolni, mert a friss anyag nem tud církulálni benne…” Megy a vicc mesélés is. A fiúk kártyáznak… Ursula  szokása szerint visít… Terike pedig tovább játssza a hülyegyereket .

Azt hiszem, pár szóval ideje bemutatni utastársaimat. Előszöris van a Piroska. Ő a csoport vezetője, a főintéznök. A többiek szörnyen útálják, de én igen csak kedvelem. Azt hiszem, ez kölcsönös, mert  ő választott ki engem, hogy vele legyek egy szobában. Persze a szobák ez esetben mindig a legszebbek, a legjobbak. Nem értem, miért útálják, mert sokat beszélgettem vele, és nagyon értelmes, okos nő.

Ursula a következő, egyébként Margó a tisztes neve. Nagy, dagi nő, iszonyatos hanggal. Az első napon még útáltam, de aztán rájöttem, hogy nagyon is szeretnivaló nőci. Jószívű, remek humora van, jó társasági ember.

Vera egy ötven év körüli komcsi nő, viszonylag normálisan viselkedik, lehet hogy meghúzza taktikából magát, de nálam tizenkettő belőle egy tucat. Olyan, akit másnapra már el is felejt az ember, nyomot nem hagy maga után. Anikó és Bözsi nehezen oldódó, kissé ridegnek tűnő hölgyek, de amikor megszólalnak, kiderül, hogy nagyon kedvesek. Nevetgélnek a többiek humorán, de a beszélgetésekben ritkán vesznek részt, inkább hallgatják a többieket. 

Annamari szörnyen idegesít, mert egy végtelenül jószándékú, kedves, szerény nő, de pont ezért olyan, akit folyton-folyvást átvágnak. A naivitása zavar, mert a társa, a következő utitársunk, a Bori éppen az ellenkezője: Szemmel láthatóan, a szemünk láttára veri át mindenben Annamarit, aki ezt még csak nem is veszi észre a jóhiszeműsége miatt. Ezt a Borit úgy útálom, hogy a legszívesebben lelökném a buszról. Naná, hogy maszopos! Ez a nő tökéletes példája annak, hogy az intelligenciát nem az egyetemen tanítják. Állítólag orvosnő, de olyan primitív, hogy az már üvölt. Az út elejétől szégyenkezünk miatta. Sipító hangú, a viselkedése természetellenes, állandóan káromkodik, a kocsisokat meghazudtoló módon. Ilyen primitív nővel tán életemben nem találkoztam. Bementünk egy olyan hatalmas áruházba, ami legalább 10-szer nagyobb a Tesconál. Ő az egyik oldalon vásárolt, mi az áruház másik oldalán voltunk, de áthallottuk a hangját.

Hozzá rendkívül hasonló Terike, aki KDNP-s országgyűlési képviselő volt anno, és ezt nem szeretné elfelejteni. Nem tudom elhinni, hogy azt a szót, hogy intelligencia, valaha az életben hallotta-e.  Bugyuta, gyerekes és ordenáré viselkedésével folyamatosan kiváltja a környező emberek rosszallását.
Aranka a Tiszadobi GYIVI Intézet igazgatónője, akit az állami gondozott gyermekek csak úgy hívnak, hogy  "Anyácska". Tüneményes nő, igazi pedagógus. 

A fiúk viszonylag értelmesek. Zoli a mókamester. Ha csak ránéz az ember, már röhögni kell. Nagyon jószívű, gavallér, intelligens és olyan igazi jó barát.  Jancsi csendes, kedves, kissé talán visszahúzódó. Sanyit szintén útáltam, mert utazás előtt egy kislány - Brigi - miatt konfliktusom volt vele.A lányka állami gondozott, 9 éves mindössze. A szomszéd lépcsőházban lakik, és a nevelő szülei folyton verik, meg télen egy szál rövid ujjú blúzban kizárták. Én engedtem be a lakásomba a gyereket, ott aludt nálam, majd másnap a GYIVI-be - ahol a Sanyi igazgató-helyettes -  jókora církuszt csináltam. Most az úton beszélgettünk erről, kifejtettem a nézeteimet, aztán végül az útálatom enyhült kissé, de nem szűnt meg, pedig pedálozott érte eleget. Van még a Pali, nekem ő a legaranyosabb. Abszolút MDF-es, minden hivatalából eltávolított,  kirúgott MDF-es dolgozót ő alkalmaz az intézményében. Jó humorú, kedves, igazi úriember.
Feri egy kedves nagy mackó, nagy ivós, hihetetlen mennyiségű italt képes magába gyűrni, és meg sem látszik rajta.

Végül pedig van az Imike, az útlevél-históriás pasi. Na ő az, akit egészen biztosan senki nem felejt el. Egész úton, fél óránként előveszi a pénztárcáját, és számolgatja a benne lévő pénzt. Talán azt hiszi, hogy amíg elszenderül a buszon, valaki közülünk ellopja tőle? Semmire nem költ, de mindenkinek mindenét elkéri. Cigarettát, borotvát, szappant, szendvicset. Semmit nem hozott magával, csak egyetlen bőröndöt, de azt emberfia kinyitva még nem látta. Mindig ugyanaz a holmi van rajta (tán még a gatya is).

Mindenkinek hozni kellett ajándékot, amit majd a különböző intézmények látogatásakor oda kell adnunk.1-2 üveg (nem drága) bort, intézmények prospektusait, képeslapokat, magyaros dolgokat. Ezeket a "főintéznök" már az első napon összeszedte mindenkitől, és csomagokat állított össze belőlük.  Imike azt mondta, ő is hozott két üveg bort, ám amikor kérték tőle, azt mondta, hogy bezárta a bőröndjébe, ami kulccsal nyílik, és sajnos beletört a kulcs, nem tudja kinyitni. 

Ajánlkoztak a fiúk, hogy majd segítenek, hiszen a tiszta ruha is (elvileg) ott van a bőröndben. Ám Imike minden erejével ellenállt, hogy bárki is kinyissa azt. A fiúk egy óvatlan pillanatban, amikor Imike WC-n volt, megnézték azt a fránya zárat titokban. és kiderült, semmi baja, egy kattintás, és már nyitva is van. Az utolsó intézménylátogatásnál auzán ráparancsoltak, hogy adja elő a hozott bort. Látni kellett volna azt a pofát, amig vágott. Szinte belebetegedett. Mintha egyszerre húzták volna ki tíz fogát.

folyt. köv.