Édes hazám Magyarország!
Hogy is látnám szép kis orcád
Felszállok a fellegekbe, a kék égbe
Hova gondolatom repítene
Rólad verset éneklek, megfestelek:

Volt egy ország virult képe
Nap mosta arcát tenger vízben
Balaton most a tenger vize
Szép folyói folynak rendben
Duna,Tisza andalognak, kanyarognak
Ha csak meg nem zavarodnak
Nem hordanak hátukon nagy hajókat
Alfölded felett délibáb lengett
Ha a napsugártól nagy meleg lett
Az égre festette fel a magyar tengert

Búzatáblák ringatóznak
/az a baj nem a magyarnak/
A pacsirta vidám énekét zengi
Boldogság, szabad életet éli
Szürke gulya nagy csordákban legelt
Racka juhnyáj mellett a juhász énekelt
Hortobágyon ménes verte fel a nyugalmat
A nap rájuk örömében kacsingat
Kiskunságon nagy csordákat tereltek
Dombok lankáikon zamatos szőlők teremtek
Jó ízű bor adott örömöt az embernek
Kárpátok, szép hegyeid átkaroltak
Mint anya bölcsőben elringattak
Dunáról fújó nyugati szél kereket forgat
Átlengi az országot a tavaszi akác virág illat

Ó, de gondolatból visszatértem
Ahogy valóságot megszemlélem
Nem virul már kedves orcád
Bizony tested megszabdalták
Az én szívem mégis szeret
Szép vagy nekem bárhogy nézlek
Délibábra festett képed
Legszebb ország a nagy világon
Soha más országba én nem vágyom
Isten is jó kedvében teremtett
Hol a magyar embernek élni lehet
Összefogva, békességben
Szorgalommal boldogan élhet /ne/ !

2O15.O5.15.Mosonmagyaróvár.

kép...net.