Egy éve, vagy tán több ezer óta,
ülök a házam napos teraszán,
most is régi, ugyanaz a nóta,
én csak hallgatok és tartom a szám,
sok az eszkimó, kevés a fóka,
az ígéret kancsal, vak tavaszán,
alattam döng öt-hat mamutcsorda,
tereli őket korrupt őskaján,
mozdulnom is kimerítő torna,
a dolgok kontúrja oly halovány,
az igazság ütött-kopott, csorba,
a holnap rejtély és drága talány,
az utca népe szótlan, mogorva,
kárörvend a szomszédja baján,
nem fojtom magam mámorba, borba,
de megtömöm jól öreg, rossz pipám,
verset, rímet az éterbe szórva,
mert a kínálat szegényes, silány,
nem állok már be semmilyen sorba,
későn alszom el, nem kelek korán,
még ezer évig, de jó is volna,
Veled együtt az élet-teraszán.

2014. 03. 23. 

Vincent Romero Redonda festménye