Három hónappal ezelõtt csapnivaló labor leletemmel elvánszorogtam az SZTK-ba, hogy szegény diabetológusomra ráhozzam a szívbajt. Amikor csórikám rápillantott feltűnõen rossz eredményeimre, kékült, lilult. Egyszerûen nem tudta felfogni tanult agyával, hogy ez a meglehetõsen kerekded, élemedett perszóna honnan vette a bátorságot, hogy magas cukrát és koleszterinjét az õ orra alá dörgölje? 
- Mondja asszonyom! Tudja, hogy ilyen leletekkel mások már alulról szagolják az ibolyát? Mit csinál maga? Szedi a gyógyszereit rendesen? No és diétázik-e?-dörrentett rám felpaprikázva. 
- Kérem szépen, - nyögtem halkan, mert igen megrettentem attól, hogy a végén még egy fülest is kapok, - szedem a bogyókat és diétázgatok is! (Miközben ezt rebegtem elszégyelltem magam, mert eszembe jutott az a szép nagy adag somlói galuska, amit este a TV elõtt jóízűen bepusziltam. )
- No persze! Látszik magán, hogy diétázik! - dohogta mérgesen - Álljon csak rá a mérlegre! No lám csak, maga erõsen túlsúlyos! Nem gondolja, hogy fogyni kéne? 
Megszégyenülten pislogtam rá és majdnem kiböktem hogy: 
- Doktor nõ! Ön sem kifejezetten modell alkat! - de szerencsére visszafogtam magam, mert megijesztett fölém tornyosuló sziluettje. 
A hölgy ugyanis bõven megütötte a mázsát. Bizony rá is ráfért volna egy kis diétázás, de hát én nem adhatok neki tanácsokat, hiszen Õ az orvos én meg a beteg. 
- Nos, akkor holnaptól figyeljen oda a diétára, egyen naponta ötször, de keveset, szedje a gyógyszereit rendesen. Nem ártana egy kis testmozgás sem, fusson, ússzon, biciklizzen, tornázzon! Napjában hétszer mérje a cukrát! (Élénk számolgatásba kezdtem, mibe fog ez nekem kerülni, hiszen 50 db tesztcsík 4000 Ft ) Ne egyen szénhidrátot a cukra miatt, ne egyen húst és tojást, mert az esküdt ellensége a koleszterinnek. - sorolta bõszen.
- Akkor könyörgöm mit ehetek?- kérdeztem riadtan. 
- Mit - mit? Zöldséget, gyümölcsöt, lehetõleg nyersen. 
(Nem vagyok én bicsérdista kecske! - mérgelõdtem magamban. )
- Három hónapot kap, hogy javítson az eredményein, de ha legközelebb is ilyen lelettel jelenik meg, átállítom inzulinra! - fenyegetett meg mérgesen.
   Az inzulin szó úgy vágott végig rajtam, mint egy hatalmas ostorcsapás. Álltam földbegyökerezett lábbal, gépiesen vettem át a papírt, amire ráírták a sok dörgedelmet, no meg azt is, hogy ebben a fél órában mennyibe kerültem a TB-nek. Motyogva elköszöntem és kitámolyogtam a rendelõbõl. 
   Agyamban rendületlenül zakatolt a szó...INZULIN...INZULIN... A doktornõ rátapintott a lényegre, mert az inzulintól úgy rettegtem világéletemben, mint ördög a tömjéntõl. Elhatároztam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy ne kelljen szúrni magam. Ha kell, kimegyek a parkba legelni, még mekegek is hozzá. Este már csak egy almát rágcsáltam, és másnap teljes gőzzel nekiveselkedtem a diétázásnak. Persze nem dicskedhetek túl nagy eredményekkel, mert néha bizony elcsábulok, és tiltott étkekre vetemedek. Vészesen közeleg a kontroll ideje. Remélem megütöm a mércét, és maradhatok gyógyszeres beteg..., mert ha nem, akkor nem lehet belőlem tam-tam dob, legfeljebb csak szita.
   Tudom, hogy ez egyáltalán nem vicces, de gondoltam hátha valakinek hasznára válik az irományom, ezért osztom meg Veletek megSzeppenten.