Nem tudom elképzelni a karácsonyt dió nélkül. Mindig készítek egy gyümölcsös tálat, rajta sok fényes almával, szőlővel és dióval. De kerülhet rá narancs mogyoró, sőt újabban gránátalma is, amit aztán ha együtt a család, gerezdekre vágva mindenki egy szeletkét elfogyaszt. Mert egészséget szimbolizálnak ezek a gyümölcsük, és a régi mondás szerint, a karácsonykor fogyasztott gyümölcsöktől nem leszünk betegek.
Luca napján elvetett búza szentestére szépen sarjad, s az is a fa alá kerül. Idén nagyon finom diót termett a már általunk ültetett diófa. Miközben töröm a süteményhez, egy réges-régi emlék jut eszembe. Kamaszlány voltam még, mikor már dolgoznom kellett. Persze nem volt ez olyan nagy munka, sőt ahogy most felbukkan ez az emlék, határozottan állítom, jó hogy volt. Pesztráltam egy ötéves kislányt, akit- míg otthon a szülők fát díszítettek - karácsony napján el kellett vinnem egy koraesti színházi előadásra. A Diótörő című táncos mesejátékot nézhettük meg. Ez volt életem első színházi élménye. Mondhatom sok-sok időre a hatása alá kerültem. Nem annyira a tánc, vagy a zene hatott rám, hanem a történet. Leginkább a főszereplő - kislány Marika álma!
A történet karácsonykor játszódott. A sok élménytől elfáradt kislány álmot látott. Álmában a karácsonyfa alatt lévő ajándékok megelevenedtek, köztük a neki jutott csúnyácska diótörő bábu is, akiből egy varázsló segítségével herceg lett, Marikából pedig Mária hercegnő. Voltak ott mindenféle egerek is, akiket a Diótörő hercegnek el kellett üldözni, hogy ne dézsmálják meg a karácsonyfa finom mázas-cukorka díszeit, ne rágják meg a sok játékot. Miután a szemtelen, mindent tönkretenni akaró egereket legyőzték, Mária Hercegnőt Diótörő Herceg elvitte a csupa csipkéből szőtt palotájába. Itt minden tiszta fény, ragyogás, a szoba közepén lévő karácsonyfa olyan volt, mint egy fény-szökőkút. Ezt a csodálatos ragyogást mindenkinek látnia kell. Közelről...
Mária Hercegnő és Diótörő Herceg - miközben nagy pelyhekben hullott a hó, - kézenfogva elindultak a fény-szökőkút felé... Sajnos ennél a résznél Marika felébredt. Az álom véget ért. Bennem a gondolat, a vágy - hiszen azonosulni tudtam a főszereplővel, pláne, mert éppen Marikának hívták - , hogy Marikából válhat Hercegnő, örökre megmaradt. Eszter kis balerinám végérvényesen elköszönt a balett-tánctól. Ott voltam utolsó előadásán. Hópehely szólót táncolt a Diótörőben...
a Hópehely utolsó tánca
S miközben töröm a diót, s élvezettel hallgatom a diók pattanó héjának hangját, azok a gyermekkori karácsonyok is eszembe jutnak, amikor a karácsonyfánkat díszítette függőként a fényes sztaniolba csomagolt tex-szeges dió. S a közös éneklés, és közös diótörés . A foszlós kuglóf majszolása. A hófehér hó ragyogása. Rád talál majd egyszer ez az emlék Eszterkém, kis Hópehelykém. Boldog gyermekkor... Jőjj vissza Diótörő Bakonycsernye.2017.karácsony. mls
