A magyar Mózes - híres Álmos vezér,
vele érkezett ide a diadalszekér,
Pannóniát újra birtokba vette,
őt a fia, Árpád vezér követte.

Sámándoboktól hangos a Kárpát medence,
Táltosok fohásza füsttel száll a légbe,
lassan a keresztek is előkerültek,
a monda szerint voltak szembeszegültek.

Szépült és épült a drága, ősi föld,
nyáron dicsekedett a délibábos alföld,
a Tihanyi visszhangot odakiabálják,
virágzó levendulát szinte már kaszálják.

Odalent Balaton, a Pannon tenger,
dolgos kezű sok magyar aranyember,
szőlővel beültetett lankák, hegyek,
Tokaji aszú, illatozó házikenyerek.

Ejtik sokszor könnyük elrabolt földjeink,
sírnak búzakalászok, deli fenyveseink,
rabolt földön rekedt sok magyar testvérünk,
szabadításukért, remélem, odaérünk.

Székelyek zászlótokat emeljétek magasra,
egészen a Hargitai madarasra,
az Úz völgyében, hol hőseink nyugszanak,
kérünk háborítatlanságot nyugalmuknak.

Árulóknak örök kitagadást adjunk,
részükre ez legyen a mi adott jutalmunk,
ne hagyjuk, hogy közös kondérunkba köpjenek,
megtermelt javainkon élősködjenek.

Istenem - Hazát adtál e magyar népnek,
bátorságot egyenestartást gerincének,
nekünk ez a gazdagság, itt minden oly kedves,
boldogság akkor is, ha néha keserves.

Ami ajándék nekünk, unokáinknak áldás,
odaadó munkával díszlik a virágágyás,
mert mindig újraindul az őrségváltás,
jövőnket örökké világítsa tündérlámpás.