Korábban egy cikkemben megemlékeztem körorvosunkról. Akkor merült fel, hogy gyűjtsem össze a róla szóló anekdotákat, és örökítsem meg írásos formában is az utókornak. Akik pedig csak most hallottak róla először, ők arra kértek, pár szóval ismertessem érdemeit nekik is.

       A teljesség igénye nélkül: Heiczinger János szegény szülők gyermeke. Szüleit korán elveszítette, és rokonai, tanárai támogatásával tudott tanulni. Az orvosi egyetemet munka mellett végezte. Saját bevallása szerint, volt kazánfűtő, szénkihordó, ruhatáros, újságkihordó… de elvállalat minden alkalmi munkát, hogy fenn tudja tartani magát. Orvosi gyakorlati éveit a fővárosi kórházakban, klinikákon töltötte. A magas gyermekhalandóság miatt, anya és csecsemővédelmi programokat szervez, gyermekmenhelyek létrehozásán dolgozik. Orvosetikai és egészségpolitikai cikkeket ír az orvosszövetségben.

      Községorvosi tanfolyam elvégzése után 1939-ben Bakonycsernyére kapott kinevezést.

Bakonycsernye bányászközség volt, így ismerve a bányászok munkakörülményeit, haladéktalanul megkezdte azok javításának lehetőségeit … sikerrel.

Nevéhez fűződik a dolgozók szervezett, járművel való szállítása, a munkaruha juttatás, fürdő építése.

      A közelmúltban beszélgettem egy ma 82 éves bácsival, aki mesélte, hogy azért külön is szerette apámat, mert vele volt jó neki a bányába menni. Ő még gyermek volt, épp csak tizenhat, gyalog jártak az erdőn át, - ő pedig nagyon félt – és apám nyújtotta neki a biztonságot.

Még van távoli kép előttem, milyen feketék voltak a bányászok, gyermekként azt gondoltuk róluk: valóságos ördögök.

      A doktor bácsi harminchárom évig szolgálta a falu lakosságát. A fentebb említetteken kívül, neki köszönhetjük emeletes iskolánkat! Gimnáziumot is szeretett volna, de a hatalmasságok meg nem!

      Összeállította és könyv formában kiadatta Bakonycsernye történeti múltját. Alig hiszem, hogy van olyan ház, ahol ez a könyv nincsen meg.

      Élete végéig nálunk maradt, sőt azon is túl. Temetőnkben van örök nyughelye.

 

      És most lássunk néhány legendásan híres anekdotát.

Talán az első motorbicikli tulajdonosa volt, amivel a környékbeli pusztákba is kijárt. Tudni kell róla, hogy ő éjjel, nappal szolgálatban volt. A faluhoz tartozott Dolosd, Bihar, Sikátor, Kiskutak, Nagygyón, Inotapuszta… ezek nagy távolságokra voltak a falu központjától, ahol orvosi rendelője volt.

Szóval a motorra még magam is emlékszem. Csürrögött, csattogott, félelmetes volt. Mi gyerekek futottunk utána de cefetül. Ha kifogyott a benzinje, úgy hajtotta, mint a biciklit , pedállal.

 

K.F: egy motoros balesetkor mondta: No kérem, nem kell ide háború! Adják olcsóbban a motorokat, ne korlátozzák a sebességet, akkor minden nap akár kettőt is temethetünk Nekem mondta még iskolás koromban, amikor nem akartam másnap suliba menni. Szemembe nézett, látta, hogy nincs bajom és rám kérdezett: ugye nem akarsz iskolába menni? Félelmemben kimondtam az igent, és adott három napot. Mai napig jó szívvel emlékezem erre.

 

Zs.Sz: Jakab bácsiék Győrbe költöztek. Ott megbetegedés után elment az orvoshoz, aki megkérdezte, milyen orvosságot írjon fel neki. Jakab bácsi szeme kikerekedett, úgy mondta: háát, ha én ilyet kértem volna a régi doktoromtól, kizavart volna a rendelőből. - És ki volt az orvosa? - Heiczinger János! Talán ismeri? - A Heiczingert meg a Buga doktort mindenki ismeri!

 

Egy beteg: doktor úr! Nagyon fáj a gyomrom, mintha egerek rágnának benne. Doktor Úr: semmi baj fiam, nyelj le hozzá egy macskát!

 

B.I.: Elment hozzá egy bányász, hogy nagyon fáj a dereka, nem tud menni dolgozni. ( dologidő volt a földeken ) - Told le a gatyád fiam,és hajolj le amilyen mélyre csak tudsz. A dr úr az ajtó közelében állt, azt megkopogtatta, majd megszólalt: gyere be ! Erre a bányász, mint a villám felegyenesedett, és felrántotta a gatyáját! - dr úr: na fiam, nincs neked semmi bajod, eredj te csak dolgozni!

 

Mls.: Apám mesélte: a mama megmondta, hogy holnap permetezni kell! Igen ám, de nekem sihtem volt. Pici kis kelés volt a hátamon, hát elmentem vele az orvoshoz. A doktor úr látva esetlenségemet, mindjárt mondta, na! Ezt föl kell vágni, és kiszipolyozni, mielőtt nagyobb galibát okozna. Miután felnyiszált, megkérdezte: három nap elég lesz Miska bácsi? - Egy is elég doktor úr! - No akkor egyezzünk meg kettőben.

 

É.B.: Doktor úr ! Már olyan régen köhögök… - Ó fiacskám, aki sokáig köhög, sokáig él !

 

I.B.: Doktor úr! Nagyon fáj a torkom, pedig már pisit is ittam rá! - Mért nem kanalazott rá egy kis szart is ?

 

I.N.: Doktor úr! Ez, meg ez a bajom… ha tudod, hogy mi a bajod, minek jöttél ide?

 

R.J.: Pista bátyámnak betört a feje, ömlött a vér belőle, anyukám rohant vele a doktor bácsihoz, aki annyit mondott: na gyere, te anyaszomorító !

 

Z.F.: Baj van a gyomrommal, megittam egy felest és rögtön kijött belőlem! Hátulja! Akkor ne igyál felest. Mert persze nem Z elei-nek hívott, hanem hátuljának!

 

V.Gy.: Felesége udvariasan mondta a doktor úr tüsszentésekor: kedvesem, tüsszentésedet észre vettem. Válasz: neked mindent észre kell venni?

 

E.Gy.: Felesége kérdezte ebéd után: jól laktál kedves ? Válasz: majd bolond volnék jól lakni…

 

Sz.Zs.: A kisvasút a hármashídnál Sikátoron 3 óránként fütyült. Kiskutakban a löszparton cigányok laktak.A doktor bácsi kiment hozzájuk, és akinek kisbabája volt a szájába rágta: akkor kell etetni, amikor a kisvonat fütyül!

 

Hálapénzről…

Nagyon belázasodott egy fiatalasszony, akinek fél tüdeje, és három gyereke volt ( férje lecsukva ) az ötvenes évekről van szó. A nagyobbacska fiú szaladt el az orvosért, aki ellátta, injekciót adott neki. Az asszonyka 50 Ft-ot dugott a zsebébe. A doktor úr úgy csinált, mint aki nem veszi észre. A gyerekeknek meghagyta, azonnal menjenek érte, ha valami gond lenne. Miután elment, a gyerekek találták meg az asztalon a 100 Ft-ot, amit a doktor bácsi hagyott ott!

 

És egy csattanós:

G.Cs.: Édesapámtól hallottam. Egy fiatal mama elvitte a gyermekét a doktor úrhoz, és arra panaszkodott, hogy --   olyan kicsi ez a gyerek ! Mire a doktor úr:  csináltattál volna gyereket a valagas Hodulával, akkor majd nem lenne ilyen kicsi!

      Ezeket és még többeket is, az idősebb emberek szívesen mesélik. Heiczinger János doktor bácsit a falu lakosságának többsége, ma is jó emlékezetében őrzi.
Béke poraira !