(2013.01.12.)
Zajló, múló történelem,
Még fáj, mutatja nekem,
Hősök jönnek emlékezni,
Őket nem lehet feledni.

Szegény nemzet, de sok csatát
Megélt, s vesztette el sok hős fiát!
Tatár, török, labanc, orosz,
Minden háború halált, vért hordoz.

Háború az, halálosztó,
Bárhol dúl, könnyfakasztó.
Don kanyarban, ágyútűzben,
Feledni nem lehet sohasem.

Hős apáink vére, miért folyt,
Hadurak, míg egyezkedtek,
Halálba az ártatlanok mentek,
Egyre gyűltek a keresztek.

Megfakultak a keresztek,
Hol sírjaik emelkednek.
Soha-soha nem lehet feledni,
Hőseinkre kell mindig emlékezni!

Don kanyarra, vagy a többi harcra,
Honnét apák, fiúk nem tértek haza soha.
Hősök vére kiált fel az égre,
Háborút ne, békét, már a magyar megfizette.

Megfizették ártatlanok,
Egy nemzet borult értük gyászba,
Apát, fiút hiába várva,
Egy nemzet hajol le a keresztfára.

Mert emlékezünk, s nem feledünk,
Gyászos emlék történelmünk.
Hősök előtt fejet hajtva,
Isten adjon nyugalmat poraikra!
Emlékezünk a Don kanyari áldozatokra,
Az egész nemzet fejet hajtva.

Mosonmagyaróvár, 2013. január 6.

TM