Születésnapod van. Hetek óta azon gondolkozom, mivel is lepjelek meg. Igaz, te mindennek örülsz. Kicsike szívedbe annyi szeretet szorult, amennyit csak a Jó Isten tud nyújtani az Ő teremtményeinek.
   Fekszel az ágyon mellettem, karjaimba hajtva fejecskédet, én meg nézlek gyönyörködve, csordultig telt szívvel. Kucorgok az ágy szélén már órák óta. Tudom, hogy nappal nagyon fáradt leszek, de meg sem mozdulok, bár elgémberedett a karom. Nem akarom, hogy felébredj, mert olyan jó, olyan csodálatosan jó, ahogy pihegve veszed a levegőt mellettem. Néha megmozdulsz, de csak azért, hogy még inkább, még közelebb bújjál a szívemhez.
   Mennyi csodás emlék fűz Hozzád, pedig még most is kicsike vagy: Emlékszem, amikor örökbe fogadtalak, még csak hat hetes voltál, apró kicsi teremtés. Mindenféle finomságot vásároltam, hogy lásd, itt Neked mindened meg lesz, de Te hozzá sem nyúltál. Meg is ijedtem, de aztán megkönnyebbülve lélegeztem fel, amikor az én főztömmel viccből megkínáltalak, és Te szinte fuldokolva etted. Igazán különleges fiú vagy, mert azóta sem fogadod el, még a híres-neves jutalom falatokat sem, de amit mi eszünk, az minden kell, legyen az cseresznye, meggy, dinnye, kovászos uborka. Legutóbb éppen egy egész gránátalmát habzsoltál be, hogy aztán elégedetten elnyújtózhass az ágyon, lábaidat az égnek emelve, hasadat szabadon hagyva, hogy simogatva álomba ringassalak.
   Születésnapod van. Egyik kedvenc ételed a húsleves, benne finom sárgarépa, karalébé és szép nagy marhahús darabok. Főzök neked, ez lesz az ünnepi ebéd, csakis Miattad. Sajtból készítek tortát, -mert azt is imádod - és persze kapsz egy kis tejszínhabot is…
   A marhahús-levesről, az első szívbe markoló emlékem Veled kapcsolatosan, amikor az első napokban – ahogy örökbe fogadtalak – éppen ebédeltünk. Kiszedtem a tányérkádba a levest, a répát és jó sok húst. Matuzsálem korú perzsa cicám már nem látott, hiszen emberi korban is betöltötte a 20. évét. Dülöngélve botladozott a tényérja körül, már oda is ölben kellett vinni. Érezte az étel finom illatát, szimatolt nagyokat a levegőben.
   Te jókedvűen hajoltál a tányérod fölé, de aztán felnéztél elgondolkodva pár pillanatig, majd kivetted a legnagyobb hús darabot, odavitted Kacor cica elé, beletetted a tányérjába, és elégedetten figyelted, amit az jóízűen eszi. Mi meg könnyes szemmel néztük a jelenetet. Akkor azt hittük, véletlen az egész, de nem… Ettől kezdve máskor is így tettél.
   Szeretem ahogy elveszed finom mozdulattal a kezemből az ételt úgy, hogy még véletlenül sem érsz a kezemhez. Sosem követelőzöl, csendben megvárod, amíg leülünk az asztalhoz, legfeljebb egy finom  morgással jelzed, hogy Te is asztalhoz ültél.
   Le sem lehet írni azt a kitörő örömöt, ahogyan vársz haza, ha el kell mennem otthonról, és éppen nem tudtalak magammal vinni.
   No és az „utazások”! Ha megyek valahova, lesed minden mozdulatomat és könyörögsz, hogy vigyelek magammal. Aztán megesik a szívem, és azt mondom, na jó… Ez a varázsszó... Ilyenkor szaladsz a szekrényhez, és máris hozod a ruhácskádat, hogy öltöztesselek. Mondjuk az öltözködés nem éppen fiú tulajdonság. Bizony harcolnom kell, ha hazajőve a ruhát le akarom venni Rólad! Fűrdés után a parfőmözés is kész szertartás már, külön illat van, amit szeretsz! Igen pedáns vagy, megköveteled a habos fűrdőt.       Emlékszem, amikor picike voltál, és … hát bizony nem úgy sikerült elvégezni a szükségletedet, ahogy kellett volna. Álltál a szoba ajtajánál, és mint a megszeppent kisgyerek, akire rászólnak, hogy hallgasson el, hümmögve sírtál. Brühühü…brühübü… Hiába hívtalak, nem voltál hajlandó egy lépést sem tenni. Odamentem Hozzád és észrevettem, hogy mi a gond. Elégedetten tűrted a popsimosást, majd köszönet képpen végig pusziltad a kezeimet, az arcomat.
   A politika iránti érdeklődésedet is hamar értésünkre juttattad. Jött az önkormányzati választás, érkeztek garmadával a szórólapok. Te mindegyiket tüzetesen áttanulmányoztad, aztán egyet kiválasztottál, és szinte dühösen, apró darabkákra szaggattad szét. A többihez nem nyúltál, csak ahhoz az egyhez. Megnéztem a szórólapot… mit mondjak, ízléseddel tökéletesen egyetértettem!
   Ha unatkozol, kiköveteled, hogy a kedvenc csatornáidra kapcsoljam a TV-t. Nat Geo, Spektrum, no és persze vannak kedvenc filmjeid is, vagy egyéb műsorok, amik kiváltják érdeklődésedet. Ha látod, hogy egy tigris ( vagy más nagy állat) éppen el akar fogni egy őzet, nyuszit, stb,  sírva izgulsz érző kis szíveddel, úgy sajnálod a bajba jutott állatot. Kedvenc reklámjaid is vannak, ha ezek zenéjének első akkordját meghallod, rohansz izgatottan a szobába, hogy végig hallgasd.
   Szeretem az intelligenciádat, ahogy megérzed, ha szomorú vagyok, ha beteg, mikor vagyok fáradt, hogy ilyenkor hozzám bújva vigasztalj.
 Amikor beteg lettem, ott ültél az ágyamon, el sem mozdulva mellőlem. Neked köszönhetem, hogy nem haltam meg. A családomon kívül, egész életemben vágytam egy csodás ajándékra. Tudom, biztosan tudom, hogy ez az ajándék Te vagy. Aprócska kis csoda... Csillagszemű kicsi Marcikám, Nélküled már nem élnék, és nem is akarnék élni!
   Ha  belenézek kristálytiszta, gyönyörű csillag-szemeidbe, csak a végtelen szeretetet látom és a hűséget, amit soha senkinél ilyen tisztán nem éreztem.
  Ha megkérdezi valaki tőlem, mit jelentesz nekem, csak annyit tudok mondani: semmit, csak az egész életemet! Köszönöm, hogy vagy, hogy széppé tetted az életemet!