A vonatról egy kisebb állomáson szálltak le. Egy hosszú utca utolsó házánál álltak meg. Tornácos, vályogból készült parasztház ajtaján léptek be. Nagyszülei éltek itt. Anya és lánya az utcai szobát kapták meg. A mama és a papa nem voltak idősek, de a kemény munkával eltöltött évek fáradt barázdákat gyűrtek arcukra. Anyja munkát kapott a helyi téglagyárban, rá a szomszéd néni vigyázott. Zsíros kenyér illata, az udvaron töltött szabadság ideje töltötték ki a napokat. A mama néha nem érezte jól magát, olyankor ágyba kellett feküdnie, anyja ápolta, főzött, dolgozni járt. Néha lányára is szeretettel nézett, de a benne lévő érzéseket pattogó, utasító szavakkal takarta el. Lassan véget ért az ősz is, a kertben lévő termést gyűjtötték be, az állomásról a vonat indulását jelző kerekek csikorgását hozta a szél. Mintha angyal súgta volna, anyja kiegyenesítette derekát, és csendben figyelt.
   A háta mögött, a kert kapuban, apám állt.

TM