Az újrakezdés, megbocsátás, sírás, nevetés napjai kezdődtek. A kislány próbált nem elveszni az érzések labirintusában, apja felé közeledni, anyja ölében megbújni, de hamarosan rájött, ez a felnőttek játéka. Magányos volt, bár minden érte, miatta történt, folyton ezt hallotta. A napok teltek, eljött a tavasz és hamar kiderült, télen testvére lesz. Izgatottan várta, lesz kivel játszania, lesz akivel beszélgethet, megölelhet, vigasztalhat, és aki őt is szeretheti igazán. Ebben az izgatott állapotban teltek a napok, hónapok, amikor a fagyos hajnal derekán megszületett öccse. A sors újra hozta a leckét, bár senki nem tudta miért, keresték az okát, de néma volt minden, nem volt válasz. Ez a csecsemő is beteg lett, pár hónapos, fotót kell készíteni róla, egy utolsót, hogy emléke mégis itt maradjon. Mély fájdalom újra itt van, még vérzik az előző seb is, még nem gyógyult be ez sem, miért az újabb? Nem tudja senki, milyen démonokkal kellett megküzdenie anyjának, mit ajánlott Azraelnek fia életéért? A szenvedés után a csoda másodjára is megtörténik.
   Ez a gyermek is életben marad.

TM