Nyár delén, az élet telén
áll, majd rohan a pillanat,
azt hazudja, hogy még marad,
nem vagyok hiszékeny legény.

Világ közepén, peremén
hallgatok hazug nagyokat,
üresek mind a poharak,
lehull a lepel, tudom én.

Szememben nem tört meg a fény,
bár fárad bennem az anyag,
a gyomrom termel sok savat,
az ebéd helyett költemény.

Mi kaland volt, ma esemény,
mint kés szaggat a bűntudat,
hiába melenget a Nap,
a valóság rideg, kemény.

Minden forog, nincs a helyén
az ok okozat láncolat,
még egyben tart az akarat,
az élet telén, nyár delén.

2017. 07. 23