Egy borongós novemberi nap volt,
Ami úgy telt, ahogy mindig szokott.
Anyám még az istállóban dalolt;
Ám az este egy új csodát hozott.

Isten lenézett a magas égből,
És látott egy újszülött gyermeket:
„Jusson hát – szólt –, minden nap kenyérből.
S te táplálj majd meggyötört lelkeket.

Költő leszel – szólt reá csöndesen. –
De tudd, addig még nehéz lesz az út.
S ha várna rád ezernyi gyötrelem,
Meg ne állj soha! Bármi fáj: tanulsz…

Lesznek majd, kik gyűlölnek mindenért.
Ne állj meg, kövesd őseid nyomát.
Ne állj meg – s e szavam most kőbe vésd –,
Csak ott, hol szeretve vár új csodád!”

És az Isten már többet nem dalolt,
Csak hit maradt, szívben szült szent remény…
Egy borongós novemberi nap volt,
Mikor estenden megszülettem én…

Rácz Endre ©
2017 04. 07. Szerep