Vallomás aláírva

Lehull a levél, elfonnyad a szirom,
Ismerem jogom és az összes törvényt
Elkövettem az életem, bevallom,
Igen Uram, megtettem, és meg is történt,
Gondoltam, mondtam, majd papírra írtam.
Mint vipera, gonosz féreg az önvád.
Eltaposnám, mert régi vad napokban
Hibákra halmoztam sok szörnyű hibát,
De irtóztatókat nem követtem el,
Sárgulnak bennem viasz-zöld levelek.
A lelkem most mégis őértük felel,
Kiróttak rám magányos teleket
Kúsznak a bukások fokozatai,
Szürkület-gránit éjjé feketedett,
Szívesen ágyaz szobámban a semmi,
Grafitos keze az álmaim felett.
A sötét agóniája véget ér,
Püffedő mindenség, beszűkült napok
Poros porondjára kilépek, a tér
Befogad, idő- haladékot adott.
Felteszem fejemre vétlen kalapom,
Befűzöm lassan ártatlan cipőm,
Bűntelen kabátom gombolom, nagyon
Szúr rajtam szöges-ing, sál vezeklőn.
Egy elkövetett élet csoszog velem,
Olykor gyorsabban, máskor sántikálva
De érzem, már az Isten itt mellettem,
És kezemben a kegyelem rózsája.

Mezei István