Ennek a napnak jó, hogy vége,
Mert egy kissé elfáradtam már
De messze van még a hétvége,
Vajon a héten rám még mi vár?

A mai napom iszonyat volt,
Betegben bizony nem volt hiány,
Az idő szájból-szájba hajszolt,
Kísérte félelem és sirám.

Voltak azért vidám percek is,
Kabaréba illő poénok
Mikor egy hölgy, a kissé hisztis
Nyüszítve szólt: maguk hóhérok!

Majd összeszorította száját
Jó szorosan, én csak kérdeztem,
Akarja, hogy kihúzzam fogát,
Hát fogja be, s nyissa ki menten.

Jött egy kis szőke, kis butuska,
Kértem, hogy nagyra nyissa száját,
S hogy odafordultam, a fruska
Már lekapta minden ruháját.

Aztán jött egy kopott ruhás hölgy,
Fogai, mint használt sakktábla,
Fekete-fehér... siralomvölgy
Mind megérett már a kukába.

Mondtam is a hölgynek diszkréten
Hogy kihúzom az összes fogát
Mire megszólalt ő, szerényen,
Csak egyet ne, félti mosolyát.

Ma ilyen napom volt... szép hölgyek
Jöttek hozzám, és mind bájosak
Bár nem voltak igazán bölcsek,
Pláne, hogy így morfondíroztak:

Doktor úr, melyik fájdalmasabb, 
Foghúzás, vagy a gyerekszülés?
Mondtam, döntse el mihamarabb
Mert ahhoz állítom az ülést.

Persze, van úgy, hogy én hibázok,
Nagyon kínos az ilyen eset,
És ilyenkor, ha nem vigyázok...
Bizony ez pont ma is megesett.

Egy páciensem pöszén kérdte,
Miért húztam ki három fogát,
S mint jó orvos, ki magát védte,
S betege idegállapotát,

Ennyit mondtam, mosollyal legott,
S közben fürkészve arcát lestem,
Sok érzéstelenítőt kapott,
S nem akartam, hogy kárba vesszen.

Volt ma itt egy öreg skót nálam,
Kedvesen, de csúnyán megzsarolt,
S mielőtt kutattam szájában,
Fenyegetően csak ennyit szólt:

Ha kihúzza ingyen fogamat,
Maga is nagyon jól jár vele,
Nem ordítok, tartom magamat,
S váróterme így marad tele.

Betért ma hozzám még egy férfi,
Kérte, hogy húzzam ki a fogát,
Hoztam a fogómat, s ő kérdi,
Eme röviddel tenne csodát?

Nem értettem, miért is rövid,
Mivel mindig ezzel dolgozom.
Ennyit mondott, ó, a köcsögit,
Kiverték, lenyeltem... csak mondom.

Kicsi gyermek sírva reszketett,
Csak úgy akart a székbe ülni,
Ha Fogtündér közben repkedett...
Tehát nem lehetett mást tenni.

Felvettem fehér szárnyaimat,
A fogót a kezembe fogtam,
Láttam gyermeki álmaimat,
S emlékeztem, én is nyafogtam.

S mint egy jó Fogtündér, meséltem
A párna alá dugott fogról,
S csak beszéltem, egyre beszéltem,
S ő elfeledkezett a bajról. 

Félretéve hát minden tréfát,
Azért mégis jó napot zártam,
Széppé tettem sok hölgy mosolyát,
S cserébe a szép mosolyt vártam.

2015. december 13.

Egy játékra készült versem, adott téma: A fogorvos, vagy fogorvosnál...