Kínoz bennünket egy jó szó hiánya,
Régóta várjuk, tudjuk, mindhiába,
Már tündérmese és gyermekded fáma,
Mint a fehér holló mára oly ritka,
Pedig benne rejlik napjaink titka,
Szűk létünk körül akár aranyráma
Lehetne, kusza az összkép, nem tiszta,
 Ragaszkodás, családi példa nincs ma,
Divat az erőszak, minden, mi durva,
Lesz e párbeszéd pár évtized múlva,
Mit ér a tudás, ész és a diploma,
Öntelt, sértett lényünk érdes kőszikla,
Jellemünkben lapul végzetes hiba,
Nem izzik szívünkben szeretet szikra ,
Hasztalan a hosszú, esdeklő ima,
Beporozz minket rágalom, intrika,
Depresszió járvány, melankólia,
Akár suttogva, dadogva egy szóra
Váruk, mint egy vén, hűséges eb, kutya,
Alázkodva soha, a sors mostoha,
Nem kell a kegy, nem kell  szeretet morzsa,
 A szenvedőnek végső záróvizsga,
Zord némaság helyett jó szóra várva
Nappalunkra ül  könnyek éjszakája. 

2016. 11. 22.