Egy lúzer nyári dala
Öreg gramafnonon

m. i.

Hiába a május gyönyörű nyárelő
Lassul a járásom fogy bennem az erő
Nem várnak vizeknél sellők szűz najádok
Hetven éves fejjel napszámba eljárok
Ütemem diktálják sajgó ízületek
Fűnyírás közben meg kell hogy pihenjek
Nincs kiutam ebből nem lesz itt áttörés
Már szakadékká mélyül alattam a rés   
Áras lett a bor és még drágább a fagylalt
Ma az nyalhat ki jó helyen és jókor nyalt
Lőre az italom megposhadt a söröm
Szomjamat oltva hálásan szürcsölöm
Nem is panaszkodom magam nem is szánom
Én szabtam magamnak rongyos szűk kabátom
Egyre ritkul hullik a baráti köröm
Nem gyászol majd más mint kezemen a köröm
Ha rokon jön felém ügyvédért kiáltok
Família testvér már  régen kifosztott
Indulok hogy rőzsét tüzelőt találjak
Még ha magam alatt vágom is az ágat
Nem kell hozzá arcszesz sem a puha púder
Másra költi pénzét egy balfácán lúzer
A szegélyvágásnál kanálisba  estem
Mocsárbűzben úszik estem és a testem
Egy életunt vén teknőst vigasztalgatok
Száz éves  létedre lesz még pár szép napod  
Orvos lélekbúvár engemet nem kúrál
Csobogó hullám gyógyít a lágy partoknál
A föveny néha szúrós szemetes és szálkás
Uram lesz e itt nagy Paradigmaváltás
Fintorog urbánus kritizál a népi
A magyar panaszát senki meg nem érti
Csekkel riogatnak nagy hasú bankárok
Hiába tanultam ások és kaszálok
Fogytán már a tintám de van bennem még epe
Véle írogatok nem tiltja senki se
Nincs jachtom naszádom sosem volt vitorlám
Csak mohás kövem a tó legszebb mólóján
Aki ott engem majd néha meglátogat
Látja mint etetek szép koldus hattyúkat.

2017. 05 30

Negyven év írás után pár hónapra kiveszem a szabadságom magamtól, mellőzöm az internetet, ha lehet, újra gondolom kapcsolatomat a világgal, az emberekkel és magammal, ha még lehet.  Szeretettel üdvözlöm, barátaimat, olvasóimat, és ragyogó, politikamentes nyarat kívánok szegény Hazámnak.