Egy ihlet vagyok csak, egy szolgáló szolga.
Sokszor az öröm a várakozás.
Teljesületlenül új érzéskeresés.
Te mindig tudod, fel-felfedezed lelkem.
S mintha testvérem lennél, keresel.
Ha megtaláltál kezed nyúljon kezemhez.
A karácsonyi találkozás fényében,
sokszor elszürkül a táj. A homály
ködjét szétoszlatni kell, ma mindenkinek.
A meghatódás engem mindig utolér.
Elcsuklik hangom. Egy könnycsepp fénylik
kezemen. Lassan szárad. Nagyon lassan még.
Székely vagyok, ott születtem. Mindig hallom
a hazahívó, szép furulyaszó
hangját. Szívem megdobban, ordibálhatnék.
Ott ahol nincsen, mégis keressed
fázó lépések, szerető szívek
árnyékában is, aki téged is keres.
A Tündérország mindig ragyog szívemben.
S én, akárhová is üldözötten,
eljutok, aki szeret, velem van mindig.