Buszváróban a padon,
egy nadrág kiterítve,
nem tudni, hogy maradt ott,
tán valaki levetette?

Megnézték, kik arra jártak,
de végül mentek tovább,
nem akarták hazavinni
más otthagyott tulajdonát.

Hideg szél fújt, eső esett,
megázott és megfagyott,
pár nap múlva a napsugár
langymeleget juttatott.

Árválkodott egymagában,
gyűrötten, elhagyottan,
ott láttam a hétvégéken
és a hétköznapokban.

Ráköszöntem, mikor mentem,
szia nadrág, még itt vagy?
Azt felelte, jól vagyok, mert
ma éjszaka nem volt fagy!

Egyik reggel nem találtam,
lehet, hogy jól végződött,
gazdájának úgy hiányzott,
meggondolta, érte jött.