avagy a kalász illata
Egy régi-régi nyári reggelen,
az iskolai szünidőim részét,
egyik nagyiéknál tölthettem,
hol hallom vonatnak füttyét.
Ott a vonatok sűrűn mentek,
volt kemence, ahol befűtöttek,
Nagyikám a parazsat lehúzta,
kenyérnek és lángosnak valót,
sütő lapátjával a helyére tolta.
Mindig is korán kelő voltam,
lángos illata csapot orromban,
igen a finom reggeli kész lett,
rá házi kacsazsír kerülhetett.
Búza kalászát már ismertem,
egy aratáson részt is vettem,
kalászának magjából készült,
a kenyér mely még bent sült,
ám ebédre lett hozzá kacsasült.
Szép kerek nagy cipókenyér,
jó egy hétig is velünk lettél,
ez a múltba tévedt emlékezet,
nincs Nagyi ki sütné a kenyeret.
Írta-Varga István-Barcs-2018.08.03.