Egyszer én is voltam ifjú és titán,
Táncot jártam a gerendán,
Futottam a széllel versenyezve,
Kacagtam a naptól, boldog volt a lelkem!

Dolgoztam sokat, vidám lélekkel,
Aratáskor versenyeztem az idősebbekkel!
Tiszteletet azt mindig megadtam nekik,
Mert bennük volt a tudás és a hit!

Nem feledem soha, mennyit dolgoztak értem,
Lelkes ifjúságom boldogan éltem.
Megvédtek ők minden rossztól, bánattól,
Példát mutatva, mindig a jóról.

Szaladtak, elsuhantak az ifjúi évek,
Lépteim lassultak, jövőtől félek.
Lelkes, eredményes munkám feledve lett,
- Csak én emlékezem. -
Ha az országban gondolatban szétnézek.

Eljöttek a nyugdíjas évek!
Fáj nagyon, alkotó éveim csak emlékek.
Nem lettem más, csak egy nyugdíjas a sorban,
Ki szívét, kezét, lábát fájlalja, s mondja!

Pedig megtettünk mi is minden jót az élet viharában,
Hogy a jövő nemzedéke ne szenvedjen hiába!
Örülni tudjon gondtalanul nevetve,
S ha gond, bánat éri, akkor sem szenvedve!

Gondoljatok erre, mikor rajtunk átnéztek!
Legyen szívetek, s felénk tiszta lélek.
Elszaladt felettünk az élet, mint a Göncöl szekere,
Csak fáradtan, betegen búcsúzunk, s nézünk fel az égre.

Mosonmagyaróvár, 2023. augusztus 6.