Megüté fülemet az éj dala,
Csendes, halk nótát dalolász,
Alszik az este, álmodik,
Elbújt a takaró alá.

Lehunyták szemüket a csillagok,
A Hold a felhők mögé osont,
Szellő suhant át az ablakomon,
Ki fönt van még, az csak én vagyok.

Csak én hallom a nótát egyedül,
Én, ki még éberen figyelek,
Nézem a lámpafényt,
Hová az éji lepke odamegy,

Ott repdes körbe, körbe,
Mintha keresne valakit,
De nem talál senkit ott,
Csak a fényt, ami melegít.

Melegít a fényt adó lámpa,
Mint szívet a szeretet,
Fél a kis éjjeli lepkém,
De nem bántom őt, mert szeretek.

Budapest,  2023. május 18.