Fájdalmaidat magaddal vitted,
ám fájdalmakat hagytál mögötted,
a pincérköpenyt másra cserélted,
vajon mi lesz odafönn a tiszted.

Elegánsan bal kezedben tálca,
gondod volt a teli hamutálca,
sörre szomjazót habbal kínáltad,
és seperted abroszról morzsákat.

Munkám még otthonodat díszíti,
ám lelked útját harang csendíti,
ha találkoztunk váltottunk pár szót,
barátom én mondok most búcsúzót.

Égi kávéház felhős teraszán,
netán göncölszekér képzelt bakján,
egyszer pajtás majd ott találkozunk,
elmondjuk egymásnak milyen volt utunk.

-írta-Varga István-Barcs-2019.08.29.