Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Egy Senki gondolatai

Mezei István
Mezei István képe

Egy senki gondolatai június 3-án

Előrevetítem: polgári és nemzeti érzelmű vagyok, ezért szólok a Nemzeti Összetartozás Napján a bennünket sorvasztó belső Trianonról.

Mindenki a saját sorsáról tehet, senki sem tehet a saját sorsáról, csak kevesen, pár link, jellemtelen, lecsúszott ember. Hamis, felületes közhelyek. A származás, a családi hátér, a földrajzi helyzet, a gazdasági változások és még sok minden más befolyásolja az életünket. Ma Kötcsén a kormánypártok értékelik a választási siker okait és tanulságait. Bizonyára más következtetésre jutnak, mint én, a Senki.

 Az igazi törésvonal nem a pártok és az őket követő szimpatizánsok, csápolók között húzódik meg, hanem a rendszerváltásnak nevezett fosztogatás és káosz alatt vesztessé vált kétharmad és a gazdasági hatalmát étmentett egyharmad, valamint a hozzájuk csatlakozó, több kormány alatt exponenciális sebességgel meggazdagodó új oligarchák között húzódik. Ez nem azonos a mostani és korábbi kormány kétharmaddal.  A belső palotaharcot vívó ellenzéki pártok önmagukon kívül senkit, semmilyen társadalmi osztályt, vagy csoportot nem képviselnek, pár fanatikus nyugdíjason kívül. Tevékenységük média bohózat, de egyre unalmasabb. A győztes kormánypárt most igyekszik elszakadni a belső és földszagú valóságtól, és rózsaszín fellegek dunnái közé fészkelődni. Kíváncsi vagyok, hogyan fizet, és mivel kárpótolja a romokban heverő vidék nyomorban élő népének, a munkanélküli falvaknak az általuk megszavazott győzelmet, a kétharmadot. Azt hiszem semmivel, közeleg a sajátos, magyar Endlösung, végső megoldás, a falvak síri csendje.   A pöffeszkedő újgazdagok mögött semmilyen hasznos szellemi vagy gyakorlati tevékenység nem áll, milliárdjaik mögött kormány –és pártkapcsolatok, harácsolás, hullarablás, testvérek rokonok, barátok kifosztása, meghamísított eurós pályázatok elnyerése, mások eltaposása, földek kisajátítása húzódik. Ez így folyik harminc éve, vagy már régebben.

  Viselkedni, hatalmukkal, pénzükkel hasznosan, emberségesen gazdálkodni képtelenek, hiszen nem volt szegényeknek gyerekszobája. Őt millióért beültetett fogsorral, adria villákkal, külföldi utakkal, öt, hat autóval, gigantikus bevásárlásokkal dicsekednek. Képek, festmények, könyvek még nincsenek nálunk, félő, hogy azok szellemisége az ismételt elszegényedést vizionálja. Nem haragszom rájuk, nem is irigylem őket, csak kerülöm a társaságukat messzire, igaz ők is mi fajtánkat, a vesztes kétharmadot. Ez utóbbi egyharmada  a halál és  a létminimum alatt él, akár dolgozik, akár nem. A másik kétharmad, a volt középosztály, most csúszik, vagy épp zuhan. A győztes kétharmad 6-7 százaléka birtokolja az ország felét, a maradék dőzsöl, vásárol, eszik, iszik, utazik, nyaral, wellnessez, tejben, vajban fürdik. A volt szocialista országok közül Magyarországok a legkisebb a társadalmi szolidaritás, a Lengyeléknél a legnagyobb.  

   De most képzeljék el milyen nehéz az újgazdagok élete, ott a sok ingatlan, az azokkal járó gond, a bankbetéteket figyelemmel kísérni, izgulni a valuta és részvényárfolyamok miatt, mennyit lehet ellopni egy-egy eurós pályázatból, az állandó közbeszerzések megíratása, mert ők írni is alig tudnak… Emberterhelő dolog milliárdosnak lenni, ha akarnának, sem tudnának dolgozni, vagy kreatív munkát végezni.   Én inkább bezárom a kaput, és hátramegyek, megkapálom a kertet a Nemzeti Összetartozás Napján.

 5018. 06 .03.       

Rovatok: 
Egyéb