hallgatom, ahogy kis szobám falán
halkan lecsorog vádlón a magány
néma bűneim visszaköszönnek
utat adva bánatnak, közönynek

keresem a kiutat, hol a fény
beragyogja majd álmom, holnapom
hol minden percem újraélhetném
s nem nyomná lelkem a bűntudatom

pedig nem vétkeztem, és mégis, lám
arcul csap minden fájó gondolat
te nem vagy itt, s kezem oly tétován
téged keres, de hiába kutat...

2019. január 14.

Kép az Internetről