Az egyik azt kérte: Ne menj el, - adj egy kis időt még - El kell mondanom,  ami benned szép...

A másik azt mondta: Menj Isten hírével kedves, szerelmem vigyáz majd rád

Az egyik azt írta: Örökké szeretni foglak

A másik azt mondta: Szerelmes asszony vagyok

Tudom, nem tudsz, mert pontosan látod, érzed a csapdát.
Csak az egyik érzelme fontos. Viszont a másiké, lebilincsel.
Valahogyan a kettőből kellene egyet formálni.

Soha nem fog összejönni! És majd míg a másikat öleled, mindig az egyikre fogsz gondolni. Hallani fogod tiszta, egyszerű szavait. Hogy mit érez irántad. Olyan kristálytisztán, ahogy neked eddig nem mondta senki. A szavakat, amelyben csak te vagy. Te, akire tíz évet várt. Arra, hogy megérintsd. Hogy vele legyél. Szavakat hallasz. Rólad-róla.

A másiktól, felemelő gondolatokat olvashatsz. Gyönyörűségeset. Lélekben mennybe repítőt. Idézeteket, másoktól!
Csak agyad hallgat rá. Tested nem.

Szeretet, szerelem.
Egyikben benne van mindkettő, a másikban csak az egyik van.