Egykor vitézi karddal szereztem magamnak nemes vadat,
törtem falat, s barikádokat,
most a piacra járok, ha
kell ebédre egy finom falat.
Egykor tűz voltam, ha lángot
kellett szívekben gyújtani,
most a hamu közt turkálok,
hogy szikrát leljek
fázós estén begyújtani.
Egykor utat törtem
a járatlanok közt magam,
most a sarki boltig
bicegve járok, mint oly sokan.
Egykor fénysugár voltam
éjben, sötétromboló,
most remegő lámpás,
olyan gyengén pislákoló.
Egykor tüzes szekérrel jártam,
hogy eljussak bárhova,
most a hetes busszal utazom
a nyugdíjas klubomba.
Egykor nem féltem
se mennytől, se pokoltól,
most megrettenek,
ha egy kutya erősen csahol.
Egykor talán voltam,
vagy még most is létezem?
Most örüljek ennek az egésznek,
vagy egyszerűen jaj nekem?