Északról jött, torkon ragadott,
minden porcikámba fájdalmat korbácsolt,
szememben a könny megfagyott,
szívembe dermedtcsendet hasított.

Keletről reménnyel szállt felém,
virágszirmokat pergetett elém,
reményzöld madarak cikk-cakkban repültek,
a hajnali felhők súgva énekeltek.

Dél felől oly meleget hozott,
pőrére vetkőzve álltam ott,
forróság ölelt, ’s én védtelen,
egyre a tiszta forrást kerestem.

Nyugatról jött békével, szelíden,
hajamba borostyánt font, kedvesen,
mécses fénye mellett halkan beszélgettünk,
léptem könnyebbedett, megérkeztünk.

Akkor felemeltek égtájak szélkirályai,
felhő fölé vittek, angyalokkal játszani.

2026. augusztus 20.