Egyszer még nekem is nagyon régen,
élt a két öreg csendes békében,
minden napjaikat zene kísérte,
csattogó kerekek futottak sínekre.
Fűrészgyár dudaszóval hívogat,
munkás otthonokból indult áradat,
sorompó leeresztve ott menet a vonat,
Nagyapám kerékpárral tette meg az utat.
Hazának csomagtartón köteg kéreg,
ajándéka volt tűzhelynek kemencének,
nyári konyhájukat ő fabrikálta,
benne priccs és egy kicsi kályha.
Szoba konyhás lakás szembe volt vele,
négy lépcső vezetett, mert volt pincéje,
a lugast fekete noha befutotta,
angóranyulak ketrecben alatta.
Nyírta a nyulakat kártolta gyapjúját,
hátsó udvarba disznó nyalta vályúját,
kiskertjükben az élet virágzott,
Nagyanyám minden héten kenyeret dagasztott.
De voltak kacsák is hátul az ólban,
finom volt a lángos kacsazsírosan,
ez egy igaz mese gyermekkorom kincse,
unokáimnak tanulságos szép lenne.
-írta-Varga István-Barcs.2019.05.17-