Mint a céltalanul bolyongó lelkek a túlvilág sekélyes tengerében, olyan érzések viharában ébredt ezen a napon. Csak ült a konyhában szétáradó kávé illatában és nem észlelte a körülötte zajló történéseket. Szeme a nappaliban lévő könyvespolc könyveit fürkészte. A könyvek sokasága közül hirtelen előlépett egy kép. Akár a moziban lett volna, csak ez a pillanat számított, az összes többi gondolat elsüllyedt, semmivé vált. Egy idős, elegáns öltönyben lévő férfi egy hófehér ruhába öltözött kislány kezét fogta. Szótlanul, lassan sétálva érkeztek egyre közelebb felé. Segítened kell, jött a néma üzenet. Természetesnek érezte a jelenetet, semmi ellenállás nem volt benne. Némán bólintott, mondd mit kell tennem. Érzékszervei felerősödtek, egy másik dimenzió részévé vált, sejtjei atomokra bomlottak, külön érezte lüktetni önmagát. Ismerős érzésként fogadta a testében bekövetkezett változást, boszorkány képessége felébredt.

TM