Pilis szent hegyünket nézem,
Piramisok alakját, mását érzem,
Mintha a Föld szíve lüktetne benne,
Piramis alakja, szent minden köve.

Nézem és látom; piramis alakja,
Amit ezredévek pora takarja.
Ezred évek dicső történelme
Súlyos kövek közé lett eltemetve.

Nézem és érzem, mintha turul lennék,
Fenn a fellegekből rátekintenék,
S az égen a csillagok közt Sarkcsillagra lelnék,
Nap piramis után új piramisra találnék.

Nézem és érzem, s ez nem lehet véletlen,
Diákkoromban itt csiszolt kövekre leltem.
Vár állott itt, s nem értették,
Miért látom én egy kőből a vár létét?

S éreztem e szent hely erejét,
Mintha elvarázsolt volna,
Azóta is emlékszem arra a kőre és patakra,
"Szent e hely"- mondtam, ősapáink vére öntözte.

S nem lepett meg a hír, a Föld szíve,
De nem csak a Földé, magyar ősöké,
Attiláé, Árpádé is itt dobban benne,
Itt él piramis alakban e szent hegyben.

Hiszem, hogy eljön az az idő,
Mikor ismét feltárja titkát a kő,
Ha Istenünkben ismét hiszünk,
S felbuzdulva ősi vérünk,

Összefog majd magyar nemzetünk.
Hiszem, hogy a nemzet ősi múltját megtalálja,
A hegyből kibontakozik Attila s Árpád vára,
Nem ontott annyi hősi vért a magyar hiába.

Erőt sugároz régi hősi múltunk vára,
S a népek megint a magyart tisztelni fogják,
Mert életével védi meg a Szent Korona országát.
Az Istenünk a sok szenvedésünk megelégeli,
Szent Koronánk ősi földünk megvédi.

 Mosonmagyaróvár, 2014. szeptember 19.