Langyos őszi szél táncol át a téren,
Ágak levelét finoman letépve.
Lebegő táncuk oly ringó, andalgó,
Közéjük röppen több fehér pillangó.
Elvarázsol bennünket az őszanyó,
Napsugara meleg még simogató.
Egy üres pad lécei közt belopva,
Zebracsíkot fest a szürke betonra.
Elhagyatva áll most ez a kerti pad,
Máskor több ember is pihenni itt van.
Élvezik az ősz áldott ajándékát,
Meghallgatják egymás örömét, gondját.
Olyan leckét kapott most a nagy világ,
Harcot vívni az ellen kit nem is lát!
Megszokott eszköz nem használ ellene,
Egyetlen fegyver emberi ész, elme.
Ehhez idő kell, türelem emberek.
És fegyelmezett okos cselekedet.
Vigyázzunk közösségre és magunkra.
Hogy ráülhessünk az elhagyott padra.
2020.10. 06.
