(Viktória unokámnak)

Emlékszel,játszottunk önfeledten
Boldogok voltunk mind a ketten
Kacagott a nap is velünk
Madár raj hallgatta boldog énekünk.

Te Hófehérke voltál én boszorka
Ki piros nagy almát neked adja
Majd a törpék sírtak melletted
S jött a te álom herceged

De vége lett a mesének
Ránk borultak sötét fellegek
S te megállítottad az órát a falon
Az idő múlását, azóta sem látom

Ketyeg az óra, időt nem mutatja
Szívem csak távozásod siratja
Nincs azóta kacagás, nincs mese
Felhő is hullajtja könnyét, téged nem feledve

Azóta is mindig visszavárlak
Hogy eljössz ismét, karjaimba zárlak
Elindul az óra ismét a falon
Elmész, távozásod siratom

Várom kisüssön újra napom
Szomorú szívvel utánad vágyom
Életünk egéről eltűnjön a felhő
Ha kis unokám hozzánk ismét eljő.

2020.08.22,Mosonmagyaróvár.