Én most elmegyek,
őrizd meg, mi voltam.
A fényt és a köveket,
amikben elbotoltam.
Csak a szépet kerestem,
hol mosolygott az élet
fáradt éjeken,
hol minden semmivé lett.
Porrá égett csókok
üszkös hamujában
délceg, szép vitézből
emlékképpé váltam.

Kerestem utamat,
sokszor eltévedtem,
meggyötört éveim
ott vannak mögöttem.
A Tejúton haladtam,
csillagok honában.
Még hittem a világban,
minden kis csodában.
Mesében voltam
a legkisebb fiú.
Szívemben volt béke,
lelkemben dúlt háború.

Nem viszek magammal
csak pár régi képet,
mely szívembe
mind-mind beleégett.
Már nem félek, hisz itt van
minden apró kincsem.
Álmok és remények,
mikben mindig hittem.
Őrizd a hangomat,
mosolyt, melyet néha adtam,
lelkem egy nagy darabját,
mert a többit már rég
az angyaloknak adtam.
Én most elmegyek,
tán sose voltam,
vagy ha mégis,
azt az élettől loptam.