Elnémult harangok,
Hangjuk Rómába szálltak.
Elcsendesült Róma,
Nem halljuk hangját
A harangok hangjának,
Pedig most kellene zúgni,
Hangosan félreverni!
Harangozni fel, hangosan az égre,
Siratja fiát a védtelen ember,
Támadó gonosz vérrel ünnepel!
Elnémultak a harangok,
Hangjuk Rómába mentek.
Ott, ha megszólalnak, figyelmeztetnek,
Ne engedjetek teret a veszedelemnek.
Csend van, Jézus fájdalma velünk,
Vele együtt mi is a Golgotára megyünk.
Új Golgota támadt, vigyázz Európa,
Sokasodik a fájdalom, szenvedések sora.
Jézust is megtagadták,
Háromszor is, majd veszni hagyták.
Nézték fájdalmakkal teli útját.
Értünk járta meg a Golgotát!
Elnémultak a harangok,
Mi lesz, ha félreverik őket,
Nem lesz jövője Európában senkinek!
Késő lesz már akkor felébrednetek!
Elhallgattak a harangok!
Rómába mentek a hangok,
Figyelmeztetnek, támad a zsarnok!
Jaj lesz akkor, s zúgva szólhattok!
Ébresszen fel bennünket
Jézus szenvedése!
Miértünk feszítették keresztjére!
Kínok közt ontott drága vére!
Húsvét jön, fájdalmas ünnepe,
Támadj fel poraidból, ó, szent béke!
Ne tudjon a gonosz bosszút állni!
Védd meg Európát, ne hagyd szenvedni!
S zúgjatok harangok figyelmeztetve!
Itt az összefogás, szeretet ünnepe!
Az ártatlanok könnyét letörölve,
Jézus áldozatát soha nem feledve!
Mosonmagyaróvár, 2016. március 23.
TM
