A dal tovaszállt.
Nem szól többet
A szép hangú hegedűd már.
Emlék csupán...
A dal, a vers, a próza...
Elhalkult a hegedű.
Elszakadt a vonó húrja.
Nincs, aki tovább húzza...
Csend van a világban,
Törött szárú virág a dalban.
Elhervad örökre,
Mint a hegedű hangja...
Nem lesz, ki daloljon.
Nem lesz, ki kísérjen...
Nem lesz, ki a rózsákat öntözze,
Hogy újra éljen...
Szólalj meg még, hegedű.
Szólj még utoljára.
Legyen még egyszer
Lelkemnek boldogsága.
Hadd daloljam kedves dalom
Még egyszer a világba.
Eldaloljam, szép volt az élet.
Mennyire szerettelek téged.
Örültem én a nyíló rózsaszálnak.
Szívem beszélt a dalos madárnak.
Az idő lassan eljárt.
A dal tovaszállt...
Elnémult a hegedű hangja.
Nincs, ki vigaszdalt dalolna.
