Betegágyon fekve látlak,
drága, édes Anyukám.
Szemedből a fény is eltűnt
a tegnapnak hajnalán.
Erőtlenül, elernyedten
távolba nézel meredten.
Nem tudom, hol jársz,
nem tudom, mit érzel.
Nehezen lélegzel,
nézz reám még egyszer!
Pulzusod ezer,
és földre teper.
Két kis kezeden
lilán duzzadnak
az erek,
apró fejedet
hátra veted.
Nem hagylak itt,
karomba kaplak.
Hazaviszlek kis lakodba,
minden emlék körbevesz.
Nem hagylak egy kórteremben,
hol halálszag lengedez.
Elringatlak két karomban,
altatódalt dúdolok,
megcsókolom homlokodat,
hálás szívvel suttogok.
Aludj, drága kis Anyácskám,
itt van Veled gyermeked.
Ő az, kire úgy vigyáztál,
s aki örökké szeret.

TM