Egy árnyék az ablak előtt, esős délután,
magányos napjain vajon mire vár?
Arca ráncos, haja ősz, megfogta az idő,
de szívesen elmeséli, régen ki is volt ő.

Motorral járta a világot, egyedül vagy bandában,
élte az életét vagány gondtalanságban.
Az erdő adott menedéket, ahol ázott, fázott,
börtönévei alatt szabadságra vágyott.

Nem kapta meg, hiába kereste,
életét az idő kereke pörgette.
Itt egy öreg motel, elhagyatott, rideg,
öreg testének annyira komor, és oly hideg.

Nem tud hova menni, motorja is rozsdás,
nagyon rossz így élni, rosszabb, mint a fogság.
Ide van már kötve, itt várja a véget,
szeme könnyel telik, sóhajai mélyek.

Egyre kevesebb a szó, vigaszt nem ígér az árny,
lassan az este is bebocsájtásra vár.
Nincsen otthona, családja vagy társa,
sok ember között nem akad barátja.

Egy szél-rojtozta zászló, búsan lóg ablakában,
emléknek maradt, vagy vigasznak magányában.

TM