Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Elveszített Kézfogás

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Döbbenet. Az ember csak áll, és nem tud megszólalni. Múlt héten még “intettünk “ egymásnak. És most olvasom a hírfolyamban, már el is temették.

Így hívták magyar nevén: VAJDA LÁSZLÓ alias: Ladislav Vajda. Igen, az ország ahol élt, ma Szlovákia, egykor a Felvidék. Ismeretségünk a Pannon Társalgóból ered, majd együtt voltunk a Magyar Kézfogásban is.
Laci nagyon jó barátom lett, főleg amikor a Magyarerőben is tovább írogattunk.
Nemes szívű, tiszta, egyenes beszédű írásai, nyomot hagytak bennem. Hiszen és is Felvidéki származású magyar vagyok, igaz, sok -már több mint kétszázötven éve - települtek át egykori őseim. De bizton mondhatom, ha nem így lett volna, ott élve Szlovákiában, ott is csak magyar lennék, mint Laci, és még oly sokan mások.
Vajda Laci, akárcsak mint jómagam, műkedvelő író lett. Azért mondom ezt, mert ő is bíztatásra adta fejét az írásnak. Jól írt. Kedveltem olvasni történeteit.

Belekezdett egy regénybe, amit már soha nem fog befejezni. Pedig igéretet tettem neki, a könyvét biztosan megvásárolom, mert könyvespolcomon akarom látni, hogy bármikor kézbe tudjam venni, hiszen őseim után kutatok. És ő ebben partner volt. Zárójelbe jegyzem meg: félbemaradt írásaiból, ha egyszer könyv lesz ...mindenképpen igényt tartok egy veretes példányra.

Első segítségét akkor nyújtotta, amikor Margit néni történetét írtam. Ismeretsége révén elkalauzolt a Százdi polgármesterhez, aki dokumentumot tudott küldeni nekem az anyaghoz. Mondanom sem kell, Margit néni is felvidéki volt, de őt és családját kitelepítették. Akkor mesélte el Laci, hogy szülei is válaszút elé álltak abban az időben, de ők otthon maradtak. Elhitték, hogy retorzió nélkül élhetnek szülőfalujukban. Nagy fájdalommal írt hányattatott életükről, a megpróbáltatásaikról.

Laci népművelő lett, citerázott, és járta Szlovákia falvait önzetlenül, igaz hittel. Ahogy összebarátkoztunk itt a világhálón, többször is meghallgattuk közösen a címadó dalt, szívbemarkoló, fájdalmas együttérzéssel. És... élete végéig megmaradt közöttünk egy valamiféle titkos szeretet, amely egészen biztosan magyarságunkból fakadt.

Az égiek legyenek veled kedves VAJDA LÁSZLÓ

Rovatok: 
Irodalom