Görbül a horizont, benne a csend honol,
létem öledbe temetem, gyengén birtokol.
A vöröslő égi nap lassan föld alá  bukik,
simitó lágy öled eközben érzőn elandalít.

Álmodom rólad az esti félhomályban,
a szeretlek vagyok bársony ajkú szádban.
Érzem lüktető véred szerelmes ritmusát,
vagy nekem és nem érdekel most a világ.

Fátylával az ég kettőnket egyként  takar,
de álmomból egy rossz érzés hamar fölzavar.
Álomtestem minduntalan utánad riadtan lohol,
kinyitottam szemem, de te nem vagy már sehol.

TM