Legújabb Ramszesz piramist épít –
ne legyen olyan üres a sivatag:
fáraók múltját tettek dicsérik,
elfeledik őt, ha ebből kimarad.

Magához kéri Rét, a napistent:
adjon tanácsot, mégis hogy kezdje el?
Apja szolga volt – nem tudhat mindent,
a szerencse túl gyorsan emelte fel…

Bánya csak lenne – családi körben,
telket is talál: övé minden dűne.
Pénzt adó csorgat – nyugtázza, miközben
aggódik egyre: csak munkás kerülne!

Kedvetlen a nép – a nők nem szülnek,
vénül a korfa. Mezopotámia
ifjakat csábít – elmenekülnek.
Ez kordivat lett, afféle mánia.

Szakállat simít a fényes barát –
tetszik az ötlet. Ó, égi hiúság!
Felhőt szúró kőtömb tesz csodát?
Így lesz a papból szent istenfiúság.

Honnan lesz munkás? A szolga lázad:
parancsra nem megy sziklákat görgetni.
Ríjon le rólunk látszat alázat,
s lesz bennük erő és tettvágy több hegynyi…

Nem szolgák többé, de vállalkozók -
meglátod, így lesz majd minden kő formás.
Nevezzük át ezt a sok naplopót:
legyen tehát az ember erőforrás!

Minimálbéren ellesznek csendben –
tárgyalunk róla, s emeljük, hogyha kell.
Nekünk így jó lesz e remek rendben,
s épül a nagy mű: nagyságunk mondja el!

2018.01.10.  Csorba Tibor