Mért jó, ha hosszú éjszakák során,
Mi álmot ad csupán csak képzelet.
S mért jó a bágyadt csillagok között
Üldözni egy eltűnő fényjelet.
És miért jó, ha néhány árva sor,
Mi e világon boldogságot ad.
És mit ér, ha költőnek neveznek,
De lelkedből kitépik álmodat!
… Az lettem mégis, tudom… bolondos,
Álomszült világ lett már az enyém.
S bár a valóság távol elkerül,
Mégis van benne éltető remény.
Hogy ki vagyok, már régen nem tudom,
S hogy merre tartok évődő talány…
Csak azt tudom embernek születtem…
Embernek… mert embernek szült anyám!
Rácz Endre ©
2017. 07. 26. Szerep