Ó. Drága emlékeim ködfátyolán át mostanában
sokszor föltűnik Édesanyám karcsú, törékeny alakja.
Ó. Drága Édesanyám, aki véres verítékkel  
hozta világra későn jött gyermekét.
Emlékeim verejtékcseppjeiben téged látlak, anyám.
Féltőn, de szigorúan neveltél,
s a szegénység, amelyből nem volt kiút,
megsebezte testedet, lelkedet.
Édesanyám, te drága lélek,
te, aki éjt nappallá téve dolgoztál,
hogy gyermekednek ételt adni tudjál. 
Ma már tudom, mennyit harcoltál a sorsoddal,
hogy a családod ne éhezzen.
Emlékeim verejtékcseppjein át 
gyermekéveim nélkülözései,
keserű számíze gyakran feldereng.
Drága Édesanyám, aki apám elnyűtt 
kabátját kifordítva varrt nekem télikabátot,
hogy meg ne fagyjak iskolába menet
a szomszéd faluba.
Emlékeim verejtékcseppjein át
Édesapám halk szavát hallom .
Vigyázz magadra drága kislányom.
Apám gyönyörű kék szemét ma is látom.
Csendes halk szavú ember volt.
Drága szüleim már rég az égből vigyázzák
lépteim.
Emlékeim verejtékcseppjein át
gyakran látom gyermekkorom szegényes,
de annál több szeretettel telt életemet.
Ma más világ van, ma is sok ember szegény.
Ma is sokan nélkülöznek.
Emberek kérlek benneteket, ne hagyjunk senkit,
az út szélén, nyomorban éhezni.
Ne legyen kegyetlen ennyire ez a világ!
Kérlek benneteket, segítsük az elesetteket.
Legyen szebb mindenkinek a világ.
Nyíljon mindenkinek tavaszra sok szép virág.
Emlékeim ködfátyolán  át remélem láthatom,
hogy jobb lett a világ.