Emlékeimben élsz, én szép fővárosom!
De sokat sétáltam a platán sorodon!
Terveket szőttem, s madár zengte énekét!
Néha beborult felettem, s feletted az ég

Kis gimnazista szép reményei velem jártak
Célok, itt megmutathatom a világnak!
Itt a hömpölygő Duna partján
Millió fényed csillagként lárván

Futottam én is az ember áradattal tova!
Várt rám az iskola, munka és a csoda!
Halász bástyád, s várad messze int
Magas hegyről a Dunába tekint

Országházunk égre törő ívelt tornyai
Büszkén néztem míves ablakain!
Szép fővárosunk nyújtózol lustán
Hosszan elterülsz te a Duna két partján!

De a szellem benned lakik!
Munkálkodik a tudás és a hit
Emlékeimben hozzád vissza –vissza térek
Hol velem volt a szeret, a vágy és remények!

Visszahoznak hozzád tiszta fények!
Ifjúságom száz csodája, s emlékek
Az elhagyott sírok, kik bennem élnek!
Öröm, bánat utamon örökre elkísérnek!

Mégis szép vagy nekem, legszebb a világon!
Bár merre jártam párod nem találom!
Életem egy részét te aranyoztad be!
Megdobban a szívem, rád emlékezve.

2017.05.17. Mosonmagyaróvár.