Mikor a nyárfák –
egyforma magasra nőnek,
mi nem vagyunk egyformák!
Így adj helyet a verselőnek.

Ki megírta múltját –
kitartóan keresi jövőnek útját,
próbálja lerázni rátapadt sarát!
Amit rá a gonosz dobált.

Ötvenhatban érte már – boldog
ám nem felhőtlen gyermek korát,
hitte kitárul előtte a világ - de még,
sok-sok évig rázárták hazugságnak
nehéz vas ajtaját.

Igen Ő is mint sok más fiatal,
módszeresen átmosott aggyal,
szolgálta Hazáját sok szorgalommal,
majd évek után szembesült a valósággal,
amit átpróbáltak írni csupa hazugsággal.

Így élték meg nemzedékek sóvárogva
egy szebb és élhetőbb országot – Hazát,
hogy végre le - illetve ki seperjük
a múltunkra rátapadt hamisság porát.

Varga István Barcs