Járom a temetőt...

A sok sír mennyi bánatot, örömöt rejt,
mennyi megdermedt testet, porladót,
mennyi hamvat, hány szétfoszlott álmot?
hány összetört, kifosztott, feldúlt világot?

Lehunyt pillák alatt, egy utolsó gondolat 
bomló agyban bolyong és nem lel kiutat.
Mennyi tudás, mennyi érték szétszórva,
sírba zárva, feltámadásra várva szunnyad.

Dércsípte virágok alatt alussza örök álmát: 
a bántás, a megbocsátás,
a gyűlölet, a szeretet,
a rossz és a jó, 
mert így rendelte a Mindenható.

Járom a temetőt...