Elvadult ez a mai világ,
nincs szeretet már, csak durvaság.
Őszülő fejemmel gyermek lettem újra,
szeretetre éhes, drága Édesanyám,
merre vitt a lépted?
Tudom, nem lehetsz itt a földi létben,
fentről vigyázod minden léptem.
Csillagok közt jársz, odafönt az égen,
Te ragyogsz rám a legszebben,
ha leszállt az éjjel.
Simogatod arcom a hold sugarával,
csillagport szórsz szememre,
hogy édes álom szálljon a lelkemre.
Betakarsz gyengéden, ha hideg lesz
a hajnal,
finoman csókot lehelsz fáradt
homlokomra!
Oly jó volna, ha íriszem újra láthatna,
ha még egyszer ölelhetnélek karomba!
Jó lenne újra gyermeknek lenni,
veled incselkedni, nagyokat nevetni.
Drága Édesanyám, tudom, az égből figyelsz,
esendő gyermeked útját egyengeted!
Nem feledlek soha, amíg élek,
reád szeretettel emlékezem.

2021. február 20.